A Dumaszínház és a FÜGE közös produkciója, a Garázsbanda Pantalone-díjat kapott az idei Vidor Fesztiválon. Erről beszélgettünk Vinnai Andrással, a darab írójával és egyik szereplőjével, aki azt kérte, a beszélgetésben minél többször hangozzék el a díj szó.
Fontos díj ez?
Ez a díj? Igen. Ez egy nagyon fontos díj. Sokat beszéltünk arról a fiúkkal, Péterrel és Zoltánnal, mi lesz akkor, ha nem nyerjük meg a díjat. De ez nem fordulhatott elő.
A fesztivál előtt egy hétig a hangszerekkel aludtunk, a Péternél még napközben is mindig volt gitár, vagy ha gitár nem is, legalább egy gitárhúr, amit állandóan megfeszítve hordott magával.
Zoli annyit gyakorolt a lábdobon, hogy elszakadt az ínszalagja a bokájában. Jelenleg egy gitárhúr helyettesíti. Fáj neki, de megnyertük a díjat. És ez a díj mérsékeli a fájdalmát.
Melyik szereplő őrzi a díjat?
A díjat csak a következő, azaz a novemberi előadáson kapjuk meg a Jurányi Házban, de azt tervezzük, hogy minden nap más alszik majd vele. Mármint a díjjal.
Hogyhogy csak novemberben kerül színre ismét a Garázsbanda? Miközben tömegjelenetek vannak a Jurányi pénztárai előtt, verik szét a kis üvegablakot, nyúlkálnak befelé a jegyekért…
A nézőknek azt üzenjük, igazuk van, ne legyenek türelmesek! Vonuljanak utcára, készítsenek transzparenseket, követeljék az előadást, hátha akkor még több helyen tudjuk majd játszani. Tegyenek így külföldön is. Hiszen ez egy díjnyertes előadás. Díj!
A díj hatására változik az előadás?
A díj hatására nyilván egy kicsit megvadulunk. Ja, és tervezünk egy új dalt is a díj tiszteletére, amit a díj átadásakor fogunk majd előadni.
Kitalálom a címét: Díj a dal.
Jó ötlet, elmondom a fiúknak.
Mi lett volna, ha nem kapjátok meg a díjat?
Elvettük volna.