Egy színész, a munkája során sok különös helyzetbe kerülhet. Bán Bálint, a Gólem Színház Zs-kategória című darabjának egyik színésze szerint, ez az előadás annyira intenzív, határátlépő és gátrobbantó, hogy attól eleinte még ő, maga is zavarban volt. De aztán…
Színészként jártál már kényes terepen, vagy a Gólem Színház Zs-kategória című darabjában kaptad az első zavarba ejtő szerepet?
Egyáltalán, mit jelent, az, hogy zavarba ejtő? Azt hiszem, a tabuk úgy alakulnak ki, hogy a neveltetésünkből fakadó erkölcsi normáinkhoz hozzáadódnak a társadalmi konvenciók. Ebből létrejön a világról alkotott képünk egy számegyenessel, melynek két végén ott a jó és a rossz. Életünk minden alkotóelemét elhelyezzük ezen. Azokról a dolgokról, amik a „rossz” végponthoz közelebb esnek, nem, vagy csak kevésbe szeretünk beszélni. A baj azzal van, hogy mi emberek azt hisszük, azzal, hogy a szőnyeg alá söpörjük a problémákat, el is vannak intézve. És igen, találkoztam már olyan szereppel, ami számomra zavarba ejtő volt, és mint ilyen, annál nagyobb feladat. A Zs-Kategória pedig igazán feladta a leckét!
Vannak szavak is, amelyeket óvatosan mondunk ki. Cigány… zsidó…
De miért mondjuk ki óvatosan? Egy zsidó és egy keresztény magyar állampolgár között pusztán annyi a különbség, hogy az egyik a keresztény- a másik a zsidó kulturális és eszmei örökség alapján éli az életét. És akkor mi van? A Zs-kategória című előadás éppen arra jó, hogy egy-egy ilyen tabut felszódázzunk, de legalábbis fröccsöt készítsünk belőle. Könnyebben beszéljünk azokról a zsidókkal kapcsolatos kérdésekről, amiket általában óvatosabban szoktunk kezelni.
Amikor elkezdtétek próbálni a darabot, ti is zavarban voltatok?
Mivel én nem a zsidó hitvallást követem, számomra is meglepő volt, hogy egy zsidó színházban milyen öniróniával, élcelődve beszélnek azokról a kérdésekről, amelyektől az átlagember könnyen zavarba jön. Amikor megérkeztem az első próbákra, igen, én is zavarban voltam. Aztán arra gondoltam, milyen jó lenne, ha minden ember ilyen, nyíltan és őszintén beszélne a saját hibáiról. Mennyivel szebb lenne a világ.
Csakhogy ehhez elég nagy lelki erő kell.
Tény, ahhoz, hogy valaki az efféle kérdésekről ilyen nyíltan beszéljen, ezekkel ilyen felszabadultan tréfáljon, nagyon ki kell tolnia a határokat. Viszont, ha ez megtörténik, sokkal tágabb lesz a mozgástér a határokon belül, sokkal könnyedebben, természetesebben lehet gondolkodni a határon innen lévő kérdésekről. És ez is célja is az előadásnak, amely köszönhetően a rendező, Borgula Andrásnak elég intenzív, határátlépő, gátrobbantó.
Mit kaptál az a Zs-kategória című darabtól te magad?
Ha az ember megtapasztalja, gyakorolja és megtanulja az elfogadást, az nagyon felemelő érzés. Talán a nézők is úgy mennek ki a színházteremből, hogy elgondolkodnak azon: a dolgokat olykor nem megváltoztatni kell, hanem elfogadni. És talán ők is megtapasztalják, hogy ez a felismerés mekkora öröm.