Királyhegyi, aki kikacagta az életet

A DEKK Színház Királyhegyi Pál Első kétszáz évem című könyve alapján készült új darabját Bánki Gergely rendezte, a fő- és mellékszereplő: Szabó Zoltán. Őt kérdeztük.

Miért pont Királyhegyi?

Szeretem az életszemléletét, a humorát.

A darab láttán visítva fogok röhögni, vagy ezúttal gondoljunk a humorra kicsit komolyabban?

A szándékunk persze az, hogy nevessenek az emberek, de

Királyhegyi zsenialitása nem a pergő viccek sokasága, hanem az, hogy az igazán szívszorító helyzetekben is képes kacagni a saját nyomorán. Ő a bizonyíték arra a közhelyre, hogy a humor valóban orvosság.

Vajon Királyhegyi akkor is kacagott, amikor egy óceánjáró fenekén bujkálva, patkányokkal viaskodva Amerika felé igyekezett, vagy amikor a különféle táborokban ütötték-verték? Esetleg ő egy remek író, aki humorral tud minderre visszaemlékezni?

Ezen én is sokat gondolkodtam. Néha azt hiszem, hogy az iróniája – miközben a legnehezebb helyzetben sem hagyta el – azért az akkor csilloghatott igazán, amikor már kellő távolságból gondolt vissza a kalandjaira. Számára a humor talán valamiféle terápia is volt egyben. Remek író, aki így dolgozta fel mindazt a szörnyűséget, ami történt vele.

Tegyük hozzá: Királyhegyi életében a szörnyűségek és a felemelő élethelyzetek olyan gyorsan váltakoztak, hogy sokszor talán elkeseredni sem volt ideje.

Fantasztikus amplitúdóval élt. Amerikában volt pincér, nyúlbőrgyári munkás, a halál szélén billegő, tüdőgyulladással küszködő hajléktalan, akin egy gyönyörű táncosnő segített, nemsokára egy bankban találta magát vezető beosztásban, aztán otthagyta ezt az állást is, és elment Hollywoodba éhbérért statisztálni, de csak azért, hogy később, forgatókönyvíróként ott is karriert csináljon. Angliában dolgozott újságíróként, majd felült a vonatra, ahogy ő fogalmazott: „… hamarosan repültem hazafelé, sürgős volt az utam, nehogy lekéssem az auschwitzi gyorsot.”

És nem is késte le…

Nem.

Az élete egy kalandregény volt. Akár Rejtő Jenő hőse is lehetett volna. Ráadásul mindez a szövegeiben tükröződik. Egyetlen mondaton belül felemelkedik a pokolból a csillagok közé, hogy aztán nagyon gyorsan visszazuhanjon a pokolba.

Mit lehet tőle tanulni?

Életszeretet, humort, öniróniát és azt a képességet, hogy az ember a legnyomorultabb helyzetben is ember maradjon.

ELSŐ KÉTSZÁZ ÉVEM

Szereplő: Szabó Zoltán

Rendező: Bánki Gergely

Bemutató: 2018. március 21.

Helyszín: Jurányi Inkubátorház Kamaraterem

By |2018-08-10T10:41:12+00:002018. február 5.|