„Viccelsz? Persze, hogy nem lett szebb a világ, sőt…”

Téged már gyermekkorodban megtaláltak a bőrszíned miatt?

Az 1970-es években gyermekotthonban nőttem fel, és persze: engem már ott szembesítettek azzal, hogy más vagyok, mint a többség. De ez nem különös, ott mindenkit szembesítettek mindenféle másságával. Ha bandzsa volt, azzal, ha nagyon magasra nőtt, azzal, ha sánta volt, azzal, ha meg más volt a bőrszíne, akkor azzal. Mindenki a saját „másság-szigetén” élt, ahová időnként betörtek a kalózok, és akkor egy picit nehezebb lett az élet. De összességében az én szigetemet békén hagyták.

Később is így volt ez?

Amikor a rendszerváltozás környékén megerősödött nálunk a szkinhed mozgalom, akkor megtörtént, hogy megtaláltak. Egyszer egyedül üldögéltem egy Ráday utcai sörözőben, hirtelen felbukkant néhány bőrfejű, leültek a mellettem lévő asztalhoz, elkezdtek beszólogatni, hogy Michael Jackson meg Kunta Kinte. Elkezdtem félni, és átgondolni a következő perceket, hogyan úszhatnám meg a dolgot, amikor váratlanul elnémultak, csak néztek, és elkezdtek a lábukkal dobogni. Na, akkor tényleg halálfélelmem volt. De manapság szerencsére az ilyen típusú megkülönböztetésből kevés jut el hozzám.

Mert szebb lett a világ…

Viccelsz? Persze, hogy nem lett szebb a világ, sőt… Viszont egyre többet járok kocsival, sokat dolgozom, így egyre kevesebb helyre jutok el, és néha azt gondolom, talán olyan is van, aki felismer, és tudja, hogy színész vagyok, nem ártok senkinek.

Most például a DEKK Színház és a Gólem Színház közös produkciójában, a Zs-kategória, önfeledt zsidózás revüvel címűben is játszol, egyébként igencsak fura szerepeket is: egyebek mellett a fekete messiást is.

Nem akarom megbántani a rendező, Borgula Andrást, de lássuk be, ez ugyan látványos, de nem túl erős poén… Amúgy pedig nem bántam meg, hogy elvállaltam ezt a darabot, mert

bőven akadnak benne remek jelenetek, amik többet mondanak a közgondolkodásról, még a legerősebb tudományos elemzésnél is.

Van például egy remekbe szabott jelenet, az Azok című, amelyben feltűnik egy zsidó, egy cigány, egy meleg, egy náci, ráadásul mindenki mást játszik, mint ahogy kinéz. És mindenki mindenkit utál, ám mindenki mindenkivel egy pillanat alatt összefog, hogy utálhasson egy harmadikat, aztán a harmadikkal is összefognak, hogy utálhassák a negyediket, és a jelenet végén mindenki mindenkit gyűlöl, dörög az ég, jön a végítélet, már csak egy nagy, apokaliptikus halálhörgés az egész. Aztán valamelyikük feleszmél, hogy hoppá:

lehetne még gyűlölni másokat is, például az óvodásokat, a delfineket és még nagyon sok mindenkit…

Erős jelenet valóban.

És még így is csak kullog az élet után. Éppen ezért előbb-utóbb szükség lesz nálunk egy nagy megtisztulásra, de hogy ez hogyan lehetséges, arról fogalmam sincs. Ki kell kecmeregni az ellenségkép keresésből, a gyűlöletből, a múltunkkal való elszámolás hiányából. Mert így tényleg nem könnyű élni.

A túlélés egyik eszköze a humor. A színpadon is. A Zs-kategória című darabban is.

Szeretem az olyan előadásokat, amelyeken sokat lehet nevetni. És nem csak egyszerű nevetgélésre gondolok, hanem az olyan típusú színpadi humorra, amely kifeszített pillanatokat tud átforgatni humorba, és humoros pillanatokat tud visszafordítani, erős, elgondolkodtató helyzetekké. Ez a humornak különös, mély minősége. Legjobban Karinthy fogalmazta meg, amikor azt mondta: A humorban nem ismerek tréfát. Na, a Zs-kategória pontosan ilyen.

 

ZS-KATEGÓRIA – ÖNFELEDT ZSIDÓZÁS REVÜVEL

Írók: Dragomán György, Litkai Gergely, Lombos El Marci, Szabó Borbála, Szálinger Balázs, Székely Csaba, Vinnai András

Szereplők: Janklovics Péter, Kálid Artúr, Bán Bálint, Gergely Katalin, Huzella Júlia, Kerekes Viktória

Rendező: Borgula András

Időpont: 2018.02.17, 20 óra (jegyek itt)

Helyszín: Hatszín Teátrum (1066 Budapest, Jókai utca 6.)

By |2018-08-10T10:41:11+00:002018. február 9.|