A Zs-kategória – önfeledt zsidózás revüvel című előadás nagyszerű kortárs magyar írók jeleneteiben járja körül a zsidósággal kapcsolatos leggyakoribb kérdéseket. A darab rendezőjével, Borgula Andrással beszélgettünk.
Biztosan unod már a felvetést, de a Zs-kategóriáról szólva kikerülhetetlen. A zsidókkal kapcsolatos kérdésekkel szabad viccelni?
Nem szabad. Kell.
Merthogy?
Mert már maga a „zsidó” szó is annyira terhelt, annyi előítélet, félreértés és félremagyarázás veszi körül, hogy a zsidókkal kapcsolatos kérdésekről igenis beszélni kell. És jó ízléssel akár viccelni is lehet ezekkel.
Mindenki így gondolja ezt? A zsidó közösség tagjai is?
Nem. Közülük időről-időre sokan megkeresnek minket, hogy nem kellene ilyen hangosan, ennyiszer, ilyen nyíltan beszélni minderről, mert attól tartanak, hogy ebből bajunk lesz. Nem lesz jó senkinek. Én meg azt gondolom, hogy az nem lesz jó senkinek, ha halkan, ritkán, a sötétben és csak magunk között suttogunk minderről.
Jó-jó, de nevetni ezeken a dolgokon?…
Azt gondolom, van ennek valamiféle terápiás jellege is, mert persze a valóságon leginkább sírni kellene. Különben pedig nem is olyan könnyű viccelni mindezzel, hiszen a bennünket körülvevő világ annyira durva és szürreális, hogy az ember sokszor maga sem tudja, hogy amit a politikusok, közszereplők szájából hall, az nem valamiféle vicc-e.
Rendben, nevessünk. De ilyen magától értetődően…
A darab különlegessége, hogy hét kitűnő író munkája, és mivel az esetükben nem volt követelmény, hogy zsidó származásúak legyenek, a munkafolyamat azzal kezdődött, hogy két-három alkalommal közösen elmentünk a zsinagógába. Megérintettünk tóratekercset, beszéltünk rabbival, és amikor minden író látta, hogy a zsidóság életét, szokásait nem kell valami misztikus dolognak tekinteni, akkor valamennyien sokkal bátrabban nyúltak a témához.
Jó, nevessünk magától értetődően. De ilyen szélsőséges jelenetekkel…
Az, mondjuk igaz, hogy a darabot nagyon eltoltuk a szélsőségek felé. Használunk például olyan jelképet is, aminek amúgy nem lenne szabad megjelennie: az egyik jelenetben például trikóra varrt horogkeresztet. Mellesleg ezt végül az anyukám varrta fel a trikóra, és eléggé furcsán néztek rá, amikor a Röltexben úgy mérte le a szükséges anyagot, hogy a pulton formázott belőle egy horogkeresztet… Ez történt a szöveggel is: bátran, bármikor, bármiről.
Miközben persze egy nagy kacsintás az egész.
A harmincas években utazik két zsidó a villamoson, az egyik a zsidó újságot olvassa a másik a nácit. Az előbbi rémülten kérdezi az utóbbit: „Te normális vagy? Náci újságot olvasol?” Mire a másik vállat von: „A mi újságunkban azt lehet olvasni, hogy nagyon rossz a gazdasági helyzet, minket kiírtanak, meg fogunk halni, ezzel szemben a náci újságban meg azt írják rólunk, hogy ügyesek vagyunk, miénk az összes pénz, mi uraljuk a világot. Hidd el, jobb ezeket olvasni.” Egyszóval: mi is egy „csodálatos világot” mutatunk be, de mi legalább odakacsintunk a végén.
ZS-KATEGÓRIA – ÖNFELEDT ZSIDÓZÁS REVÜVEL
Írók: Dragomán György, Litkai Gergely, Lombos El Marci, Szabó Borbála, Szálinger Balázs, Székely Csaba, Vinnai András
Szereplők: Janklovics Péter, Kálid Artúr, Bán Bálint, Gergely Katalin, Huzella Júlia, Kerekes Viktória
Rendező: Borgula András
Időpont: 2018. február 17., szombat, 20 óra
Helyszín: Hatszín Teátrum (1066 Budapest, Jókai utca 6.)